Az Európai Bizottság mind a végrehajtási szabályok, mind az egyedi határozatok kapcsán messzemenőkig kihasználta mérlegelési jogkörét a kiigazítási követelmények csökkentésére. Az Európai Számvevőszék szerint a Bizottság ezáltal nem helyezett kellő hangsúlyt a prevenciós ágról szóló rendelet fő célkitűzésének elérésére. Ez több, magas adósságrátával rendelkező tagállam esetében is különösen aggályos, és a költségvetésük fenntarthatósággal kapcsolatos piaci aggodalmakat kelthet egy esetleges jövőbeni gazdasági visszaesés során.
A Stabilitási és Növekedési Paktum (továbbiakban: a paktum) célja az uniós tagállamok államháztartási fenntarthatóságának biztosítása és költségvetési politikái koordinációja, tekintettel arra, hogy ha egy tagállamban költségvetési válság következik be, az más tagállamokban is problémákat okozhat. A paktum két részből áll: (1) a közismert „korrekciós ág”, más néven túlzotthiány-eljárás, amely az államháztartási hiánynak a GDP 3%-a alá szorítására összpontosít és (2) a kevésbé ismert „prevenciós ág”, amely előírja a tagállamok számára, hogy strukturális költségvetési hiányukat (azaz a ciklikus gazdasági hatások figyelmen kívül hagyásával számított hiányt) az országspecifikus célértékekhez, az úgynevezett „középtávú költségvetési célokhoz“ igazítsák.
A prevenciós ágról szóló rendelet fő célja, hogy a tagállamok ésszerű gyorsasággal közelítsenek ezekhez a középtávú költségvetési célokhoz. E költségvetési célok elérése két dolgot biztosít: (1) mozgásteret a tagállamok számára gazdasági visszaesés esetén, valamint, hogy (2) a nagymértékben eladósodott tagállamok adósságrátája a Szerződésben meghatározott felső határérték irányába csökkenjen. A Bizottság által elfogadott végrehajtási szabályok és korábbi döntések még szokásos gazdasági feltételek esetében sem biztosítják a célok ésszerű időn belül történő elérését.
„A Bizottság által bevezetett rugalmassági rendelkezések időben nem válsághelyzethez kötöttek és a gyakorlatban túl messzire mentek” – jelentette ki Neven Mates, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. „Ennek eredményeként számos nagymértékben eladósodott tagállam strukturális egyenlege a gazdaságélénkülési és növekedési időszakban (2014–2018) vagy letért a középtávú költségvetési cél felé vezető pályáról, vagy annyira lassú ütemben halad afelé, hogy a következő recesszióig távolról sem garantált a jelentős javulás.“