Az elkövetkező évek döntő fontosságúak lesznek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) végrehajtása szempontjából, amely a világjárványra való reagálás kiemelt uniós finanszírozási eszköze. Az érdekelt felek már komoly érdeklődést mutatnak az új finanszírozási mechanizmus iránt. Az Európai Számvevőszék több jelentés kiadására készül a témában. A számvevők a mai napon összehasonlító elemzést adtak közre az RRF-ről és az uniós kohéziós politika finanszírozásáról, elősegítve előzetes következtetések levonását az Unió 2027 utáni hosszú távú költségvetésének előkészítéséhez. Az áttekintés a két eszköz közötti hasonlóságokat és különbségeket vizsgálja irányításuk és igazgatásuk, a kiadások programozása, a kifizetések teljesítésének feltételei, a nyomon követés és a végrehajtási, kontroll- és ellenőrzési költségek tekintetében.
Röviden elmondható: a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül rendelkezésre bocsátott 724 milliárd euró összegű uniós finanszírozásnak köszönhetően az Unió országai 2021 és 2027 között jóval több uniós forrást fordíthatnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra, mint korábban. Ez Unió-szerte növelni fogja az uniós finanszírozású közberuházások arányát is. Mivel az RRF párhuzamosan működik a kohéziós finanszírozással, az uniós országok a két eszköz bármelyikét felhasználhatják beruházások finanszírozására. A végrehajtás koordinálása ezért döntő fontosságú, mivel az országoknak biztosítaniuk kell, hogy a két eszköz kiegészítse egymást, és ne legyen közöttük átfedés. A két eszközt eltérő átfogó keret, kormányzási és irányítási rendszer keretében hajtják végre, vagyis az uniós szervek és a nemzeti hatóságok eltérő felelősségi körökkel bírnak az egyes eszközök tekintetében. A finanszírozás mindkét eszköz keretében történhet vissza nem térítendő támogatások formájában, de az RRF visszafizetendő hitelek révén is folyósít finanszírozást. Az országoknak juttatott kohéziós támogatás figyelembe veszi a regionális különbségeket, míg az RRF-finanszírozás elosztása esetében nem ez a helyzet. Jelentősen eltér a két eszköz jóváhagyási és értékelési folyamata is: míg a kohéziós kifizetések a tényleges költségeken alapulnak, az RRF-kifizetések feltételei között szerepel a mérföldkövek és célok kielégítő teljesítése, és ez képezi a kontroll és az ellenőrzés alapját is. Mindezek miatt az RRF tekintetében a Bizottság inkább a nemzeti rendszerekre támaszkodva igyekszik biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek eredményes védelmét.