E bizottság keretében évente összeülnek az Európai Unió legfőbb ellenőrző intézményeinek vezetői, az Európai Számvevőszék elnöke, valamint a tagjelölt vagy lehetséges tagjelölt országok legfőbb ellenőrzési intézményeinek elnökei. 2010-ben az Európai Számvevőszék adott otthont Luxemburgban a Kapcsolattartó Bizottság ülésének, melyen most először elnökölt – az Európai Számvevőszék elnökével, Vítor Caldeirával szoros együttműködésben – a francia Számvevőszék elnöke, Didier Migaud. Ennek a felállásnak köszönhetően működhetett együtt „trojkaként” három elnök a bizottsági munka előkészítésében; 2011-ben ugyanis újra Luxemburgban ülésezik a Bizottság.

 

Amint már néhány éve szokás, az ülés ezúttal is egy szemináriummal kezdődött, amely idén a „nemzeti parlamentek szerepe a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta” témát járta körül. A témát több különböző – történelmi, jogi, intézményi, politikai – szemszögből mutatták be a meghívott előadók: Jean Laporte, a francia szenátus európai ügyosztályának igazgatója; Colette Flesch, volt külügyminiszter, a luxemburgi képviselőház és az Európai Parlament volt tagja, Edward Leigh, a brit alsóház tagja és a Közpénzellenőrző Bizottság volt elnöke. Felszólalt Tuomas Poysti, a finn számvevőszék elnöke is, valamint Guilherme d’Oliveira Martins a portugál számvevőszéktől és Jacek Jezierski a lengyel Legfelsőbb Ellenőrző Kamarától.

 

A Lisszaboni Szerződés óta a szubszidiaritás elve értelmében ellenőrzési hatáskört gyakorló nemzeti parlamentek ugyan egyre tevékenyebb szerepet játszanak a közösségi színtéren, ám a nyilvános vitákban az uniós források kezelése és ellenőrzése még csak korlátozottan és országonként eltérő mértékben van jelen.

 

A költségvetési rendelet felülvizsgálata alkalmat adott az ellenőrzéssel kapcsolatos fejlemények megvitatására is, Algirdas Šemeta, az adóügyekért és vámunióért, a pénzügyi ellenőrzésért és a csalás elleni ügyekért felelős uniós biztos jelenlétében. Különösen élénk vita alakult ki az elfogadható hibakockázat fogalmát illetően.

A bizottság ülésén lehetőség nyílt az uniós pénzforrások ellenőrzésével kapcsolatos tapasztalatcserére is a dán és a holland számvevőszék két előadásának kapcsán.

 

A bizottság és munkacsoportjai tevékenységét illetően több jelentős mérföldkő is kiemelhető: a bizottság irányításának az elnökök körében végzett felmérést követő alapos átgondolásának eredményeképpen a bizottság a közösségi kérdéseket és vitákat tevékenysége középpontjába állította; a közös ellenőrzési standardokon dolgozó munkacsoport elkészítette zárójelentését; végül pedig a holland és a lett számvevőszék vezetésével két új tevékenység indult.

 

Mindezen területeken az összekötő tisztviselők feladata lesz, hogy figyelemmel kísérjék és előmozdítsák a bizottság döntéseinek végrehajtását.