Az Európai Bizottság viszonylag rövid időn belül hozta létre a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos legfőbb uniós helyreállítási alapra, a 724 milliárd euró összegű Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre (RRF) vonatkozó kontrollrendszert. Az Európai Számvevőszék megvizsgálta, hogyan alakították ki e kontrollrendszert, és megállapította, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén megbízhatósági és elszámoltathatósági hiányosságok tapasztalhatók. A tagállamok kötelesek ellenőrizni, hogy az RRF-ből finanszírozott beruházási projektek megfelelnek-e az uniós és nemzeti szabályoknak, ám saját ellenőrzései révén a Bizottság kevés alátámasztott információval bír arról, hogy ezeket a tagállami ellenőrzéseket végrehajtják-e, és ha igen, hogyan. E szabályok betartásának bizonyossága nélkül uniós szinten nem elégséges az elszámoltathatóság.
A Bizottság az RRF-en keresztül újszerűen osztja el a forrásokat: akkor teljesíti a kifizetéseket az uniós országoknak, miután megbizonyosodott arról, hogy a mérföldkövek és célok elérése révén azok teljesítették
a nemzeti helyreállítási terveikben előre meghatározott célkitűzéseket. A Bizottság ezért nagyszabású ellenőrzések révén igyekszik megbizonyosodni arról, hogy az országok által szolgáltatott adatok ténylegesen megvalósított célkitűzéseknek felelnek-e meg. Az RRF-ből finanszírozott beruházási projektek esetében azonban a vonatkozó uniós és nemzeti szabályok betartása – más uniós finanszírozási programoktól eltérően – nem feltétele a kifizetésnek. A tagállamok kifizetési kérelmeinek ellenőrzésekor a Bizottság nem vizsgálja, hogy
e szabályokat betartották-e.
„A polgárok csak akkor bíznak meg az uniós finanszírozás új formáiban, ha bizonyosak lehetnek abban, hogy pénzük felhasználása megfelelő – jelentette ki Tony Murphy, a Számvevőszék elnöke. – Jelenleg hiányosságok mutatkoznak a tekintetben, hogy a Bizottság tud-e bizonyosságot nyújtani a világjárvány utáni helyreállítás legfőbb uniós alapja kapcsán, és nem elégséges az uniós szintű elszámoltathatóság.”