Az Európai Parlament és a Tanács az éves uniós költségvetést minden évben egy hosszabb távú, hétéves időtartamra megállapított költségvetés (többéves pénzügyi keret) részeként fogadja el. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó jelenlegi többéves pénzügyi keret összesen több mint 1200 milliárd eurót tesz ki, ami az uniós tagállamok közkiadásainak kevesebb mint 2%-a.

Az Unió standard, hosszú távú költségvetése mellett a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) is teljesítenek kifizetéseket: ez egy egyszeri, ideiglenes pénzügyi eszköz (NextGenerationEU) része, amelyet a világjárvány utáni helyreállítás és reformok előmozdítására hoztak létre. A 2021–‍2026-os időszakban csaknem 600 milliárd euró összegű pénzügyi támogatást bocsátanak a tagállamok rendelkezésére.

A jelenlegi többéves pénzügyi keretben az uniós költségvetés legnagyobb részét (körülbelül 45%-át) azon hozzájárulásokból finanszírozzák, amelyeket a tagállamok a bruttó nemzeti jövedelmük arányában fizetnek be. Az egyéb források közé tartozik hozzáadottérték-adón alapuló hozzájárulás (körülbelül 10%), a vámok (körülbelül 10%), valamint a műanyag csomagolási hulladékon alapuló hozzájárulás (körülbelül 3%). Az NGEU részeként a tagállamoknak nyújtott támogatás finanszírozására felvett hitelösszegek szintén az uniós bevételek jelentős részét (körülbelül 18%-át) teszik ki.

Az uniós forrásokat részben eseti kifizetések, illetve éves részletek, részben pedig többéves kiadási programok keretében teljesített kifizetéssorozatok formájában juttatják el a kedvezményezetteknek. Az uniós többéves pénzügyi keret költségvetésének legnagyobb részét jelenleg a következő területekre fordítják:

• „Természeti erőforrások és környezet” (körülbelül 34%): ebbe az Unió éghajlat-politikája és közös agrárpolitikája tartoznak bele;
• „Kohézió, reziliencia és értékek” (körülbelül 30%): ide tartoznak a regionális növekedésbe és közlekedésbe történő beruházások;
• „Egységes piac, innováció és digitális gazdaság” (körülbelül 14%): ez magában foglalja a K+F támogatását a különböző ágazatokban és a Horizont Európa programot;
• „Szomszédság és a világ” (körülbelül 10%): ez a „Globális Európa” néven is ismert terület főként az Unió külső tevékenységét és a nemzetközi fejlesztési együttműködést öleli fel.

Minden évben ellenőrizzük az Unió éves beszámolóját, valamint az alapul szolgáló bevételeket és kiadásokat. A következőket vizsgáljuk meg:

• megbízható-e a beszámoló;
• beérkeztek-e az uniós bevételek;
• a kifizetések teljesítése a szabályoknak megfelelően történt-e.

Minden területről külön véleményt adunk ki: „hitelesítő”, „korlátozott” vagy „elutasító” véleményt. Megjegyzendő, hogy a kiadásokra nézve két különálló véleményt adunk: egyet a standard uniós költségvetésről, egyet pedig az ideiglenes Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről (RRF), amely a NextGenerationEU (NGEU) nevű világjárvány utáni uniós helyreállítási csomag fő pillére.

Ezek az ellenőrzések képezik megbízhatósági nyilatkozatunk alapját, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke értelmében be kell nyújtanunk az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

„Hitelesítő” véleményt akkor adunk, ha a beszámoló számadatai megbízható és valós képet mutatnak, és megfelelnek a pénzügyi beszámolás és a pénzgazdálkodás szabályainak. A tranzakciók minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek.

„Korlátozott” a vélemény akkor, ha a számvevők nem tudnak hitelesítő véleményt adni, de az általuk feltárt problémák meghatározott területekre korlátozódnak.

Az „elutasító” vélemény azt jelenti, hogy a problémák számos területet érintenek.

Ez a százalékban kifejezett számadat a pénzösszeg azon hányadára vonatkozó becslésünk, amelyet nem lett volna szabad kifizetni az uniós költségvetésből, mivel azt nem az uniós szabályoknak, illetve a tagállamok egyedi nemzeti szabályainak megfelelően költötték el.

Szokásos hibák például, hogy nem támogatható kedvezményezettek vagy projektek számára, illetve a közbeszerzési szabályok helytelen alkalmazásával beszerzett szolgáltatások, áruk vagy végrehajtott beruházások kapcsán folyósítanak kifizetéseket.

Az ellenőrzési szaknyelvben ez azt a szintet jelenti, amely felett a hibákat jelentős hatásúnak tekintjük. Lényegesnek tekinthető az a hibaszint, amely valószínűsíthetően befolyásolja azt, hogy az ellenőrzési jelentés megcélzott felhasználói milyen módon hozzák meg döntéseiket. A Számvevőszék és az Európai Bizottság egyaránt 2%-os küszöböt alkalmaz a lényegesség meghatározásához.

Nem. Ez a kijelentés nem helytálló, mivel nagy a különbség „hiba” és „pazarlás” között.

Az uniós költségvetési kiadásokra irányuló tesztelésünk során azt ellenőrizzük, hogy az uniós pénzösszegeket a szabályoknak megfelelően költötték-e el, hogy megfelelően számították-e ki az elszámolt költségeket, és hogy kezdettől fogva teljesültek-e a támogathatósági követelmények. Ha e feltételek legalább valamelyike nem teljesül, akkor ezt hibaként rögzítjük. A becsült hibaarányunk ezt a helyzetet tükrözi.

Bár ezek a hibák olyan projektek vagy kedvezményezettek számára nyújtott kifizetésekkel kapcsolatosak, amelyek nem teljesítették a támogathatósági feltételeket (pl. a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hibák), ettől még lehet, hogy ezek a projektek vagy kedvezményezettek továbbra is biztosítják a kívánt előnyöket, így a kifizetett összegek mégsem tekinthetők pazarlásnak.

Másfelől előfordulhat az is, hogy a kiadások bár jogszerűek és szabályszerűek, mégis pazarlóak. Korábbi jelentéseinkből erre az a kikötői infrastruktúra hozható fel példaként, amelynek építése során nem vették kellőképpen figyelembe a várható teherforgalmat.

Az esetek többségében szerintünk erre nem mutat semmi jel. A meghatározás szerint a csalás szándékos, haszonszerzési célú megtévesztést jelent. Noha a standard ellenőrzési eljárások nem feltétlenül a legalkalmasabbak a csalások felderítésére, minden évben előfordul, hogy teszteléseink során csalásgyanús esetekre bukkanunk.

Bár a Számvevőszéknek nem feladata az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalásgyanús esetek kivizsgálása, segítünk az uniós költségvetést érintő csalás elleni küzdelemben azáltal, hogy a csalásgyanús eseteket bejelentjük az OLAF-nak, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának, illetve az Európai Ügyészségnek (EPPO).

Feladatunk, hogy megbízhatósági nyilatkozatot adjunk ki az uniós beszámolók megbízhatóságáról, valamint az ezek alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. Megvizsgáljuk az uniós költségvetést, valamint azt, hogy az Európai Bizottság hogyan kezeli azt a tagállamokkal együtt. Ellenőrzésünk célja ezért nem az, hogy az egyes tagállamokra nézve hibaarányokat állapítson meg, mivel ehhez jelentős további erőforrásokra lenne szükség. Az Európai Bizottság – mint az uniós költségvetés kezeléséért felelős intézmény – feladata, hogy éves tevékenységi jelentéseiben részletes információkat közöljön az egyes tagállamokról.

Megnevezünk azonban bizonyos tagállamokat, kedvezményezetteket és régiókat, amikor éves jelentésünkben szemléltető példákat mutatunk be. Emellett a „Kohézió” és a „Természeti erőforrások” kiadási területen, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kiadásaival kapcsolatban végzett tranzakcióteszteket földrajzi felosztásban is bemutatjuk. Ezek a példák jelzik az egyes tagállamokban ellenőrzött tranzakciók számát, valamint a számszerűsített hibákat tartalmazó tranzakciók számát. Ezek a számadatok azonban nem tekintendők az egyes tagállamokat jellemző hibaszintnek.